Ez tudatosult most bennem. 
Már régen sejtettem, de most már biztosan tudom. Nem szokott érdekelni ha megbántok valakit csak azzal, hogy kimondom amit gondolok. (sok más mellett ez az egyik tünet) Rájöttem ma, hogy ez bántja az embereket, de mégis valahogy vonzza Megint azzal küzdök, hogy embereket meggyőzzek arról, hogy semmi bajom velük. Egyszerűen csak ilyen vagyok. Azonnal és gondolkodás nélkül mondom, ami az eszembe jut. De nem értem akkor sem. Ezek az emberek mégis szeretnek. Azt szeretik amilyen vagyok, vagy csak azt, amit hinni szeretnének rólam? Vagy csak ez a viselkedés vonzó bizonyos embereknek? Nem tudom. Az egyetlen ember vagyok a munkahelyemen, akit a legkevésbé sem érdekel azok problémája, akiket nem szeretek (néha azoké sem, akiket szeretek). Mégis mindenki úgy érzi, hogy velem kell megosztania félelmeit, gondjait, problémáit. Nem értem Ami engem illet, épp az ellenkezőjét tenném, ha egy ilyen lénnyel hozna össze a sors 
~ by zöldprücsök on november 21, 2007.
Posted in nem értem, én
Címkék: antiszociális, emberek
szerintem tudsz hallgatni. nagy ajándék:)
Elgondolkodtam ezen, és igazad lehet
Sokszor csak ennyi kell az embereknek, nem tanács és okosságok. És talán az a legbelső következtetés: ha engem nem foglalkoztat annyira, nem fogom másokkal sem megosztani 