az élet bonyolódik. Mégsem úgy van minden, ahogyan gondoltam. Mondhatnám egy vállrándítás kíséretében, hogy semmi nem megy zökkenőmentesen, de ez azért már túlzás. Mert jelenleg úgy néz ki, hogy semmi nem jön össze. A ma délelőtt az egyetemen telt el. Persze, hogy nálam derült ki egy szarvashiba, amit bennefelejtettek a tájékoztatóban én meg komolyan vettem. Tanácstalanság, rohangálás, félinfók, rossz infók, bizonytalanság, innen oda, onnan ide, nézzek be ide is, menjek postára csekk bélyeg stb. Nem is ide kéne ezt beadni. De nekem ezt mondták, ide adom. Húúú hát ilyet, menjek fel a dékánhoz egyenesen, a francokat, most voltam a helyettesnél. Gondolom látszik, itt feladtam. Biztos ami tuti, azért még mielőtt otthagytam a francba az egészet, sorszám a tanulmányi előadóhoz. Ne aggódjak, csak szeptember végén szoktak törölni, de addig még felszólítanak párszor. Nagykő koppan. Akkor még van idő, ha nem is sok. De a probléma marad. Úgyhogy most egy kis várakozás, hátha valaki megszán (és persze illetékes az ügyben, mert jelenleg ezt is homály fedi). Nem lehetne egszerűen csak tanulni? Nem arra van? Elveszek ezekben a hivatali útvesztőkben, de ez a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy akárhová megyek, mindenki mást tud, máshogyan. Akkor mégis hogyan intézzem el?

Szerezze meg a számot, amire vágyott

« 97049 »

A nyár az utolsókat rúgja. (bár néha nagyot rúg, mert nagyon meleg van pl. ma is) Elkezdődött majdnem minden, ami erre volt ítélve. (ami meg nem, az folyamatban) Megvolt az első tanítási nap, sőt ma a második is Rögtön balhéval kezdtünk persze, de elrendezve, mert azzal a lendülettel letámadtam tannénit Voltunk oviban is, ami igazán kellemes meglepetéssel szolgált. Akit utáltam, elment onnan, akit szerettem, maradt, és nála vagyunk. Rózsaszín köd mindenhol, mit köd… fellegek Intéződik a sulim is, már csak egyvalami van vissza, aztán szombaton kitárhatom elmémet, hogy befogadja azt a sok-sok tudást Egy kis para még van bennem, de most már csak attól, hogy 9 órát kell a suliban ücsörögni. Ja, meg a hajnalban kelés

És nagyon várom már az ősz színeit…

Harmadikos lett az én nagy fiam Rekordot döntöttünk idén, mert mindennel kész lettünk és még el sem kezdődött a suli. Minden felcímkézve, megírva, kitöltve, könyvjelzőzve, indulásra készen összecsomagolva. Így harmadikra egész jól belerázódtunk. Már nem gondolkodtunk órákig a listára meredve vérben forgó szemekkel, hogy éppen az aktuális izé mit takarhat a tanerő szerint. Aminél a bizonytalanság sötét árnya telepedett elménkre, annál vagy megvettük a lehetséges variációkat, vagy késsel a nyakán faggattunk bennfentesnek tűnő bolti személyzetet, vagy hagyatkoztunk a józan paraszti ész diktálta logikusnak tűnő megoldásra. A vásárlásra összességében elment egy délután, az összekészítésre egy újabb. Szóval, örülök az apró sikereknek, bár tanerő szigorú vizsgáztatása és ellenőrzése még hátra van. Ugyanis ilyenkor jön az első szülői, amikor a szülők kapnak egyest, idegtől remegő hangon hosszasan ecsetelve, hogy milyen trehányak vagyunk, és igazán nem nehéz dolog ennyi mindent pontosan elkészíteni, fejben tartani, könyveket, füzeteket naprakészen aláírni, nyomtatványok, pénz, üzenetek, rendezvények, stb. stb. stb. és tessék könyvjelzőket beragasztaniiiii!!!! Hihi ezt sem felejtettem el Szóval, úgy érzem, tantónénikérem, én készültem
Az anyagi vonzata már kevésbé ilyen gyönyörű. 13ezer volt a tankönyv + fénymásolás. 30 ezer körül az eszközök. Tulajdonképpen 50ezerből megúszható az egész. De ez csak úgy, hogy jópárszor hangzott el ez a mondat a boltban: ” tedd már vissza, nem otthonra kell, hanem a suliba, jó lesz az olcsóbb is!” Persze ott van az is, hogy még az elején azt mondtam a fiamnak, hogy megkapja azt amit szeretne, olyat, amilyet szeretne, ha jól tanul. Ha nem, akkor mindenből a minimumot. Erre mit csinál? Jól tanul, nem is kicsit De ha ez az ára….

sokáig rosszul éreztem magam és nem tudtam, hogy miért, most már tudom, hiányérzetem volt, mert nem volt fúrás. Kellemes betonfúrás, olyan agyvelőig hatoló. De most már -pár hét szünet után- újra élvezhető. Reméljük, hogy eme ház lakóinak jó szokásához híven, lesz szerencsénk ebben az élményben este 8 után is, és vasárnap is, és szombaton is 3 után. Mert hát így az igazi. 

De tudom, csak az irigység beszél belőlem, mert nálunk nincs mit fúrni, pl. plazmatévét a falra Vagy helyes kis falbontás, vagy mittomén Szerencsére Énpicilányom is hozzászokott már, és nem rohan hozzám sikítva-sírva remegve. Na tessék, méghogy nem gondolkodom pozitívan…

Update:
Kedvesem reakciója:    fúr valaki? és nem vagyok otthon  ……….basszameg

Ma túlestem a beiratkozáson, felvettem a tárgyakat. Megtudtam, hogy halasztásról szó sem lehet így kezdésnek. Ez igencsak megnehezíti a dolgokat, de ez van. Kissé be vagyok szarva, régen tanultam már Szeptember 6 a nagy nap:) Meglátjuk…

Közgáz, római jog, latin…. jesszus

Update:
“Köz”kívánatra lecseréltem a képet, mert rájöttem (kis segítséggel), hogy nem lehet eme zseniális (nem bölcsész) elme képét holmi jogászossággal egy napon említeni

Méghozzá kajablog. Annyi receptem gyűlt már össze, hogy képtelenség volt fejben tartani és rendszerezni őket. Pedig jobbnál jobbak. De rendszeresen megfeledkezem róluk. Éppen ezért kézenfekvő megoldás volt egy blogot nyitni nekik.

Íme: chilis csoki

Ez ám a tökéletes összehangoltság. Az ember lánya jobbat nem is kívánhatna Tökéletesen egyszerre felejtettük el, hogy 14-én van (ill. volt ) a házassági évfordulónk. És még csak nem is nekem jutott előbb eszembe, hanem Kedvesem bírta vala megemlíteni miközben futószalagra pakoltuk az éppen aktuális áldozatokat:) Szóval, e közben ennyit mondott: 9

Mert 9 éve nyúzzuk egymást:) Sok boldogságot nekünk

Hát igen! Nem élet az élet nélküle